open your fucking eyes

van-e valami jel? ami megmutatja hogy fel kell adnod. vagy ép hogy belekezdhetsz. van-e valami ami ha sorsod útjára léptél nem engedi hogy letérj? és mi nem engedi hogy valakit elfelejtsünk? a szívünk? 

persze egy részen átléptem már nincsenek könnyek s nem fáj semmi. ég bennem a láng de már nem te élteted. s jelenleg senkit sem jelképez azért ég hogy boldog legyek. hogy tudjam mindig van remény még ha felesleges is talán erősebbnek hat ha erre gondolok. most nem akarok érezni csak élni. semmit sem kényszerítek a szívemnek . már nem vagy bennem már nincs meg a lényed. talán valahol a polcon vagy poros dobozban hever. 

Visszatértem! Erdélyben jártam

csúcsragadozó voltál s én az alsóbb szinten ágaskodtam. 

nem ragozzuk tovább , elhagyjuk az igéket, melléknevekké alakítjuk megkeressük a tulajdonnevét  és határozatlan számnevet kapunk.

 http://www.youtube.com/watch?v=wVyggTKDcOE&ob=av3e

álmodunk , mozdulunk emlékezünk. az életünk forog . a szállak nem futnak már össze . nem keressük tovább a miérteket. itt az idő hogy elengedjelek. ez valami újnak a kezdete amikor már hidegen hagy mi van veled.

 a monoton hétköznapokat meghagytad nekem. te mindig is a hétvégének voltál teremtve. és hogy fér össze a kettő ? az éj és a nappal . a fekete és a fehér.  közhely volt az egész .végig tudtad mit akarsz. 

Viszlát !  

hitegettem másokat. ellent mondtam a feltevéseknek .  belül még is reméltem . reméltem hogy látja azt ki vagyok. másokat néztem , mással beszéltem de percenként volt közös mosolyunk. a szívem irányított a lelkem dúdolt, nem vettem észre hogy mellette ,milyen összhangban van a kettő. akaratlanul is beleivódott a gondolataimba . s ő nem is tudja hogy itt oldalak szólnak róla. 

csak egy pillanatra állj meg . hogy emlékezhessek mindenre ami minket körülvesz . hogy ne felejtselek el még évekig. hogy ez a boldogság bele ivódjon a csontjaimba s kitisztítsa minden mérgemet. ő hogy látja a világot ? hogy lát engem ? sosem kérdeztem tőle semmi személyeset. sosem puhatolóztam akartam kisajátítani vagy kértem hogy szeressen. csönd van a közös világunkba por s elfelejtett mosolyok. nem ismert engem s talán én se őt. a nevetés volt a mindenünk.

valami furcsa hangulat tör elő belőlem . mintha  méreg vezetné a testem és az érzésem. kezdek szétesni valami már nem tart. vékony volt a takarás mely a boldogságom (??) védte. a melegbe érve össze omlok , roskadozok s igen gyenge lettem. de kívülről  persze minden tökéletes. 

üres lapok melyek tintára várnak . ezek lennénk mi?! várjuk hogy valaki írjon ránk. s jöhetnek előtte százan ha a tintájuk nem fog rám.